Temetői szokások és normák

A temetői szokások is változnak, ezért érdemes időről időre megfigyelni, lejegyezni azokat, és fontos volna to-vábbadni a fiatalabb nemzedékeknek, és azoknak, akik nagyon ritkán lépik át a temető kapuját. Érezhető sok esetben a tájékozatlanságból adódó elfogódottság, tapin-tatlanság. Ez a kis összefoglalás, tanács-gyűjtemény a te-mető dolgozóinak és saját tapasztalataimnak összegzése, és célja nem feddés, hanem segítő szándékú figyelemfel-hívás, amolyan temetői viselkedési tükör.
A temetőben többféle céllal, lelkiállapotban jár az em-ber:
– A látogatás célja lehet temetés, mely szomorú, lelki fájdalommal jár, s megfelelő rituálék szerint folyik. Ekkor az alkalomnak megfelelően feketében, sötét, zárt ruhában érkeznek a gyászolók, és a szertartás alatt annak megfele-lően viselkednek (egyházi szertartásoknál csendben hall-gatnak, válaszolnak a liturgia szerint a pap kérdéseire, imádkoznak). Ilyenkor leginkább arra érdemes figyelni, hogy a sírhoz kísérésnél és a sír közelében a megfelelő útvonalakon közlekedjünk, óvva más sírokat (nagy lét-számú gyászoló esetében nem könnyű ezt betartani).
A temetés általában a szertartás végeztével fejeződik be, s ma többnyire kéri a család a részvét mellőzését, amit illik elfogadni akkor is, ha nem értünk egyet vele. Ugyan-így, ha a család kéri a koszorúk mellőzését, azt is illik elfogadni.
A szertartás tekintetében mindig a temetést kérő, szervező család szándéka a fontos, magánelbúcsúzásra más-kor, később is van mód. A ravatalozónál az ülésrend, il-letve a kikísérésnél a menet rendje is szabott a család szokásjoga szerint.
Ha egyházi a szertartás, akkor illik azt tiszteletben tar-tani, de nem kötelező követnie annak a gyászolónak, aki nem hívője az egyháznak.
Ha polgári a szertartás, ugyanígy el kell fogadni rend-jét, de ha valaki vallásos, csendben, magában elmondhat-ja az imát.
A temetés ugyan véget ér a szertartással, de nem illik azt követően zajongva távozni, viszont távozóban már lehet halkan beszélgetni, rokoni megbeszélést tartani, esetleg más elhunyt családtag sírját felkeresni.
– A látogatás célja lehet megemlékezés, a hozzátartozó elhunyt születésnapján, Halottak napján, Mindenszentek ünnepén, osztálytalálkozón vagy más emlékező alka-lomból. Ekkor szabadabb a részvétel, az emlékező a régi emlékek hatására elérzékenyülhet, de nem szokta gyász jellemezni ezeket az eseményeket. Az öltözet is lehet szí-nesebb ilyenkor. Viszont a közlekedéskor, a megbeszélt szertartáson (például koszorúzás) a visszafogottság, csendesség kívánatos. Ilyen alkalommal, ha azt látjuk, hogy a család vagy mások által ritkán gondozott a sírem-lék, az elszáradt virágokat, koszorúkat nyugodtan le le-het szedni, rendbe lehet hozni a sírt, és érdemes érdek-lődni a temetőgondnokságon a gondozásról. Az is meg-történhet, hogy a sírt nem váltotta meg az arra jogosult, és így a felkeresett elhunyt más helyre került. Ilyenkor szin-tén érdemes a temetőgondnokságot keresni, sőt, ajánlott előtte a sírról érdeklődni.
– Sokszor a sírnál elvégzendő munka szólít valakit a temetőbe. Ilyenkor is vigyázni kell a csendességre, a szükségszerűen zajosabb munkák esetében érdemes egyeztetni a temetőgondnoksággal, hogy ne zavarjunk épp temetést vagy megemlékezést.
– Ha a temetőt helytörténészként, kutatási céllal keres-sük fel, akkor is figyelni kell a csendes közlekedésre, az intimitásra. Lehet a sírokat fényképezni, látogatni, de nem illik akkor, ha épp ott tartózkodik valaki. Van olyan eset, amikor nincs idő kivárni az illető távozását, akkor szabad és illik engedélyt kérni erre a munkára. Sok eset-ben ez hasznos is, hiszen többletinformációkat adhat a kutatáshoz.
– Mindenszentekkor, halottak napján tömeges a teme-tők látogatása, nagy a forgalom. Ilyenkor a legnagyobb probléma a türelmetlenség, figyelmetlenség, az intimitás nehezen teremthető meg. Ma elterjedt szokás, hogy az ilyenkor meggyújtott emlékgyertyákat otthagyják az em-lékezők, nem várják meg leégését. Régebben ez hagyo-mánytörés volt, ma már elfogadott. Így viszont fokozot-tan kell figyelnünk arra, hogy jó helyen legyenek a gyer-tyák, ne okozhassanak tüzet akkor sem, ha nem figyel rájuk senki.
– A temetőben, mint szent helyen való emlékezés intim cselekvés. Nem illik ezért érdeklődni, kíváncsiskodni vagy az intim szférába behatolni. Ha nem talál meg vala-ki egy sírt, célszerű a temetőgondnokságon vagy a teme-tőben lévő temetkezési vállalkozótól érdeklődni.
– A temető csendjét, nyugalmát általában nem illik za-varni hangos beszélgetéssel sem. Beszélgetni csak halkan lehet, mások intim szféráját (például a szomszéd sírnál imádkozót) nem zavarva. Nem illik a temetési szertartás közben hosszan beszélgetni, egymás üdvözlését is halkan kell megtennünk. Sokszor előfordul, hogy távoli rokon-nal, jó ismerőssel, volt kollégával csak ott találkozunk, akkor is érdemes visszafogottnak lenni. Viszont a teme-tőben is illik köszönni mindazoknak, akiknek az utcán köszönnénk.
– A temetőben nem illik rohanni (ha nem szükséges, például életmentés miatt), személygépkocsit is csak in-dokolt esetben engednek be (többnyire mozgáskorláto-zott látogatók esetében).