Történelmi sírkertek

A nagykanizsai temetőkben nem csak a személyes sors-történet, a család dokumentált létezése van jelen, hanem a történelmi események lenyomata is.
A nagykanizsai központi temetőben a háborúkhoz, a szabadságharcokhoz (1848, 1956) kötődő sírok, sírcsoportok, temetői emlékművek, valamint a keresztény szerzetes és papi közösségek sírhelyei tekinthetők közösségi jellegű történeti síroknak, ahol az eltemetett személyek személye, családtörténete háttérbe szorul a felidézett történelmi eseményhez képest. Itt ugyanis olyan emberek, közösségek is koszorúznak, akik nem ismerték az elhunytat, vagy nem személyes életére, hanem háborús, szabadságharcos hősi áldozatára, vagy szerzetesi, papi hivatására emlékeznek.

1. Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc honvéd sírjai 

A forradalomban és szabadságharcban harcoltaknak nincs közös hősi emlékműve a temetőben, a kanizsai illetős honvédtisztekre a személyes sírhelyeknél szoktak emlékezni, illetve a temető északi főbejárata és a Kórházkápolna közötti terecskén álló Kossuth szobornál.

A város által is elismerten 48-as honvédként emlékezünk Barthos János honvédra, Bartos József főhadnagyra, Bellus József őrmesterre, Darás Zsigmond főhadnagyra, Eperjesy Sándor hadnagyra, Svastits Károly honvédőrnagyra (a síron főhadnagy), Páros Endre századosra, Szekeres József hadnagyra, Véber Antal főhadnagyra. Sírjaikat 2012-ben tette rendeletével védetté a város. A családi síremlékeben nyugvók esetében az emlékműveken elhelyezett nemzeti színű szalag üzeni a látogatónak, emlékezőnek,  hogy ott 48-as hős, honvéd nyugszik.

Az I. világháborús áldozatok hősi temetője

Az első világháborús áldozatok hősi temetője – mai formájában – 1928-ra készült el. Kialakítására 1924. au-gusztus 16-án Barbarits Lajos, a Zalai Közlöny szerkesztője indított társadalmi akciót. Négyévi gyűjtés eredmé-nyeként 1928. november 1-jén impozáns ünnepély keretében került sor a temető átadására. 1916-ban a pozsonyi katonai parancsnokság, tekintettel a Nagykanizsán létesített katonai kórházra, 3000 sírt befogadni képes, katonatemetőnek alkalmas ingatlant kért a várostól. E területet jelölték ki a célra, amely akkor még nem volt a temető része. A magyar katonákon kívül osztrák, német, lengyel, orosz, román, szerb, cseh nemzetiségűek is nyugszanak itt. 1933-ban 38 olasz katonát exhumálását rendelte el a belügyminisztérium (Zalai Közlöny 73. évf. 69. szám, 1933. március 25.), 1934-ben a 29 (másik adat szerint 35) olasz katona maradványait hazájukba vitték.
A hősi temető közepére a kanizsai helyőrség készíttetett egy homokkő obeliszket 1940-ben. A hat méter magas alkotás a nagykanizsai (Teleki utcai) Mankovits István (1896-1968) munkája volt. Az obeliszk felirata: „1914–1918. Emlékezzetek és küzdjetek azért, amiért mi életün-ket áldoztuk.”
A sírkertet 2017-ben újították fel a Honvédelmi Minisztérium, illetve a Hadtörténeti Intézet és Múzeum támogatásával. A központi emlékmű (obeliszk) megújult, az összes, 1002 hősi katonai síremléket megtisztították, és vala-mennyire sötétszürke gránittábla került az elhunyt kato-na nevével, rangjelzésével. A temetőbejárat mellett lévő 23 katonai sírkövet is átvitték a parcellába, így a sírkert-ben ma 1025 sírkő hív emlékezésre bennünket. 

Német–magyar katonatemető

A Nagykanizsán és környékén elesett német és magyar katonák sírkertje. Az elesettek földi maradványait a Né-met Hadisírokat Gondozó Szövetség kutatta fel, s finan-szírozta a temetőben folyó munkálatokat is. Egy széles út két oldalán szürke gránit sírkeresztek sorakoznak egy-más mellet, amelyek egyenként négy-négy katona sírját jelölik. Az út végén fából faragott, kopjafa-motív¬umok¬kal díszített kereszt áll, tövénél „1939 1945” bevéséssel, a ke-reszt két szárán Alfa és Omega jellel. A kereszt hátolda-lán az „1914 1918”, „1956” és alul az „1941 1945” évszá-mok olvashatók, bevésett csillag, lélekharang, kereszt és mécses díszítések mellett. A kereszt előtt szürke gránit lapon magyarul és németül a következő felirat olvasható: „1939–1945 Itt magyar és német katonák nyugszanak. Emlékezzetek meg róluk és a háborúk áldozatairól.” A temető avatási szertartása ökomenikus istentiszteletet követően 1993. október 2-án volt. A sírkertet még nem zárták le, az avatás óta újabb 35 katonát helyeztek nyuga-lomba itt. Jelenleg 426 magyar és német katona sírja talál-ható a temetőben. A sírok gondozását a Német Hadisíro-kat Gondozó Szövetség látja el.
Katonák kopjafája
Nagykanizsai Fegyveres Erők és Testületek Nyugállo-mányának Klubja megbízá¬sából a kopjafát Boruzs Lajos liszói fafaragó, bronz tábláját Móricz István Béla nyugál-lományú alezredes, bron¬zöntő készítette önkéntes fel-ajánlásként. Az avatásra 2000. szeptember 22-én került sor. Felirata: Állíttatta a millennium évében a Honvédségi Nyugdíjasok Közössége. 

Doni emlékoszlop

Az emlékmű a régi főbejárat közelében áll.  A Rohrböck Jenő által készített kopjafa a 2. magyar hadsereg három kanizsai ezredének, a 9-es tüzér-, a 17-es és a 47-es gyalogezrednek állít emléket.  Az emlékművet a nagykanizsai Doni Bajtársak Köre emeltette, avatására a doni katasztrófa 50. évfordulója alkalmából rendezett emlékünnepség keretében, 1993. április 25-én került sor.  A kopjafa mellett a Honvéd Hagyományőrző Egyesület nagykanizsai szervezete 1998. május 2-án egy kőkeresztet avatott fel a Don melletti katasztrófát túlélt katonák hazatérésének 55. évfordulóján. 

A II. világháború és a fasizmus áldozatainak emlékműve

Rétfalvi Sándor szobrászművész és Csiky György építész alkotása a városi temetőben. Az emlékművet Boros Antal és dr. Cseke Ferenc, a Nagykanizsai Városvédő Egyesület első elnökle kezdeményezésére a Honismereti Kör állítatta. Az emlékmű egy kráterszerű mélyedésből kiemelkedő fekete márvány hasábból áll, közepén fehér márványból gyűrött szalagra emlékeztető dísz. Avatására 1989. október 31-én került sor. Az emlékmű létrejöttének történetére Boros Antal peda-gógus így emlékezett a Kanizsa Újság hasábjain, 2017-ben (Horváth Attila jegyezte le.): 
„... A helyi zsidó hitközség akkori vezetőjének tanácsára felkerestem a fővárosban Schőner Alfréd országos főrab-bit, aki nagyon kedvesen, segítőkészen fogadott, s azt mondta, menjünk ki a Kozma úti temetőbe, ott van egy raktáruk, válasszam ki, mi az, ami esetleg tetszik, és arról egyezkedhetünk. Találtam is két emlékmű-darabot, amiket végül Schőner úr adományaként hozhattam haza. Ezeket Rétfalvi Sándor dolgozta, gyúrta egybe. A két részt egy carrarai márványból készült, kibomló fehér szallaggal „kötötte össze”, s meg kell, hogy mondjam, nagyon szép, méltósággal teli emlékmű lett belőle. A márványtáblára pedig a következő Pilinszky-idézetet vésettük: „… elfelejtett kiáltani, mielőtt földre roskadt…” … a kanizsai kockakövekből épített talapzat azt a bombatölcsért szimbolizálja, ami szinte majdnem az emlékmű helyén tátongott a második világháború idején, köszönhetően annak a bombának, amit az egyetlen kanizsai szőnyegbombázás során a Csengery utca felől sodort ide a szél. Vallom és hiszem, hogy ez az 1989-ben felállított emlékmű méltó emléket állít a hősöknek....”
A temtetőt érintő szőnyegtbombázáshoz kapcsolódik az a szájhagyományban élő történet, hogy a kanizsai lakosságot kívánta kímélni a szovjet-bolgár hadsereg a bombázással, azért bombázták a temetőt, s erről szórólapon is értesítették a lakosságot. Mások szerint a közeli vaasútvonalat szerették volna leombázni, csak a célzás nem sikerült.

Szovjet hősi temető

Nagykanizsán és környékén elesett, az I. Bolgár Hadsereg 300 szovjet és 36 bol¬gár katonájának sírkertje. Egy széles út mentén tízes sorokban sorakoznak a műkőből készült síremlékek. A temető közepén hatalmas obeliszk áll, há-rom oldalán az elesettekre emlékező orosz nyelvű felira-tok, negyedik oldalán „A felszabadító hős katonái emlé-kére. Nagykanizsa város dolgozói 1945. április 1.” felirat olvasható. A temető kialakítását a Városi Mérnöki Hiva-tal tervei alapján a nagykanizsai építőiparosok végezték. Az avatásra 1946. augusztus 25-én került sor. 1991. októ-ber 10-én az Erzsébet téren lévő egykori „Szovjet hősi emlékmű”-ről a talapzaton álló, Farkas Aladár által készí-tett, szovjet katonát ábrázoló bronz szobrot eltávolították, a hősi temetőben az obeliszkkel szemben állították fel.
1992. szeptember 18-19-én exhumálták az Erzsébet téren található 32 szovjet katonasírt is, a hamvakat a hősi teme-tőbe történő átszállítás után 1992. október 15-én temették el katonai tiszteletadás mellett az obeliszk közelében.

Kopjafa az 1989-es romániai forradalom emlékére

Rohrböck Jenő alkotása lepellel letakart fekvő áldozatot ábrázol, mögötte három, különböző magasságú kopjafa áll. A középső kopjafába vésett felirat: „Temesvár 1989. Isten és béke veletek, nemzedékek őrzik majd nevetek.” Az országban elsőként Nagykanizsán állítottak emlék-művet a román forradalom áldozatainak emlékére, avatá-sára 1990. január 26-án került sor.
Az alkotás mára „elöregedett”, felújításra szorul.

A Magyar Kegyes Tanítórend kriptája

Az 1765-ben alapított piarista gimnáziumában tanító, és rendházában dolgozó szerzetesek és működő papok te-metkezési helye. 1883-ban a piaristák temetési segély kére-lemmel fordultak a városhoz a kegyesren¬di Grosz¬mann István tanár temetéséhez. Kérelmező: Berzay Elek kegyes tanítórendi házfőnök volt. A végzés szerint” „hely adatik… a r. kath. temetőben a kápolnától délkeletre a fő útvonalba eső és egy mellékút által keresztezett, a kiküldött megállapítatott térség minden értékmegterhelés nélkül, azonban a temető sír helyeire vonatkozó szabályok épségben hagyásával közös sírboltul kijelölte-tik és ezzel egyidejűleg a sírbolt létesíthetése tekintetéből segélykép a városi költségvetésnek megfelelő rovatából 30 ft… téglaérték folyósíttatik.” (Magyar Nemzeti Levéltár Zala Megyei Levéltára V. 1512b. Nagykanizsa Város Tanácsa. Iktatott iratok 329. irat,) A kripta ma felújított állapotban áll helyén.
Sírhely: C1 tömb, 1. sor, 1/b

Irgalmas nővérek kriptája

Páli Szent Vince Szeretet Leányainak Társulatát, a női szerzetes kongregációt 1633-ban Párizsban alapította Páli Szent Vince szegények és betegek gondozására. Nagyka-nizsán a kórházban és a Kórház kápolnában szolgáltak.
Sírhely: X. tömb, bal oldalsor, 3.

Ferencesek kriptája

A ferencesek sokáig a mai Szent József plébániatemplom, a ferences templom kriptáiba temetkeztek. Felirata: Pie Jesu Domine dona eis requiem. A kriptában nyugvó papok és szerzetesek, melyek közül az oszlopon szerepelnek:
 P. Ozorai Izidor 1851–1915
 P. Bécsi Vazul 1881–1934
 Fr. Gyalog Károly Tihamér 1919–1937
 Fr Horváth Lucián 1908–1941
 Fr Szmolár Bertin 1913–1963
 Fr mandl Dániel 1898–1979
 P. Saha Angelus 1906–1981
A ferencesek kriptáját a Jézus Szíve Plébánia vette át gondozásra és újíttatta fel 2018-ban.